Ezek a Magyarok

Pénteken kocsmázás volt. Ez tényleg nem sokat fordul elö, talán amiatt mert a kocsmákban megivott italok áráért – egy hónapig részegen tarthatja magát az ember otthon.
De nem ez a lényeg. Kocsmáztunk, én a Katrin és két jó barátunk – egy magyar pár akiket már nagyon-nagyon régóta ismerünk.
CS és B nagyon speciális emberek. Egy gyerekük van, mióta Svédországban élnek azóta ugyanabban a lakásban laknak, ami tipp-topp be van rendezve, BMW a garázsban meg egyszobás garzon Budapest belvárosában. CS egy akkurátus kicsit túl nyugodt természet, kínos rendtartási mániával. B ugyanakkor egy borzasztó szókimondó, állandóan jókedvü csaj, akivel minden percet jó eltölteni. Így ketten együtt egy olyan társaságot képeznek ami mindig rejteget valami újat.
Az asztal körüli társalgás svédül folyt. Ez nem kritika, de az igazat megvallva nekik sokkal nehezebb svédül kifelyezniük magukat mint pl nekem. Emiatt aztán elöfördul hogy a társalgás átvállt egy furcsa magyarba – svéd ragozással. Aztán B néha odamond nekem valami részleteset magyarul. Ilyenkor a nyelve sebesebbre vált, fölpörög mint egy motor mikor váratlanul üresbe kapcsolunk.
Katrin mondott épp valamit, majd azonnal egy másik asztaltárs felé fordult (akkor már többen voltunk). Erre B felém fordul és szokásához híven, magyarul kommentálta a hallottakat:
– Tudod, ezek a svédek olyan hülyék... – és én itt meg is szakítottam. Talán a vécébe jövet-menet elfogyasztott tequilák miatt, de most az én nyelvem is feloldódott.
– Miért beszélsz te mindíg a svédekröl úgy ámblokk?! És legtöbbször negatív dolgokat? Húsz éve laksz ebben az országban, legalább tizenöt éve vagytok állampolgárok, még mindíg nem vagy megelégedve?
Dölt belölem a méreg. Aztán meg is bántam, fölálltam és kimentem hogy rágyútsak. Aztán végig gondoltam a történteket. Ez olyan tipikus. Talán ezért sem tartom a kapcsolatot az itteni magyarokkal. Mind olyan elégedetlen. Elöfordul hogy magyarokra bukkanunk valahol, üzletben vagy itt-ott. Oyankor a Katrin unszol hogy menj oda, mondj nekik valamit. Persze két svéd ezt tenné, de mi a faszt mondjak én egy másik magyarnak?! Hallgassam a fájdalmait?!
Mert ilyenek a magyarok. Itt is meg otthon is. Állandóan keseregnek. Mindegyiknek van valami sérelme, fájdalma. Semmi sem jó ahogy van, mindenki más hülye. A magyarok borzasztóan elégedetlenek.
Úgy ámblokk (?).

Ösz van Veddigében

Kis utazás

Csomagot kapott Juci lányom. Nálunk a csomagokat nem viszik házhoz, hanem el kell menni érte a kiadóhelyre. Ami ez esetben Boråsban volt. Namost Juci meg Växjö közelében lakik, ami onnan kb 200 km. Engem kért meg hogy hozzam el a csomagot. Na itt kezdödik ez a rövid kis történet.

Tegnap reggel kilenc körül beültem az autóba elözöleg megtankoltam iPhone-mat jó régi jazz zenével, kimostam a fülem és bedugtam a fülhallgatót. Szép idö volt, vigyek-e kamerát? Gondoltam. Á francokat, úgyse állok én meg sehol...

Az út Boråsig kb 70 kilométer, egyszerü de elég forgalmas út. Már amikor Veddigét elhagytam kiderült hogy vinnem kellett volna a kamerát... Az egész völgyben egy könnyü reggeli pára feküdt, amit a nap átsütött. Mindezt a látványt tetézte amikor egy legelö mellett elhaladva a tehenekre pillantottam. Mindegyik farral a napnak állt és csak úgy csillogott a deres hátuk. Úgy néztek ki mint egy közönség akik a nagy elöadást várják.

Mikor Boråsba értem, és gyorsan megtaláltam a kiadóhelyet, ahol kiderült hogy nekem ugyan nem adnak ki semmiféle csomagot a "csomag ID" nélkül. Éreztem hogy nö a pánik bennem amikor összes erömet összeszedve megkértem a srácot hogy legalább vessen egy pillantást a csomaghalomra, hátha azonnal megtalálja. Megtalálta.

Ahogy kijöttem onnan, hívott a Juci. Sírt. Na, leültem egy padra, rágyújtottam és kértem: mesélj. Szakított a Péterrel akivel négy éve voltak együtt. Na tessék. Csak ez kellett. Az ok is kiderült lassacskán: drágám egy kicsit bajban van mikor egy új iskolában kezd, csomó új érdekes ember (!) neki meg ott van Péter 400 kilóméterre, vagy jó esetben a Szkájpon. Izgatja ez az új világ nem akar lemaradni semmiröl. Megvígasztaltam. Ha nem esik jól hünek lenni, nem kell hünek lenni. Fiatal vagy még, tedd azt ami jól esik, majd ráérsz elkötelezni magad. Persze mondanom se kell hogy mi nagyon szeretjük Pétert, hozzánk is nött rendesen. Nekünk is fáj ez.

Egy bö félóra lelki tanácsadás után elindultam hazafelé. A kamera hiánya most is érzödött. Még sose láttam ilyen égi tüneményt. Egy repülögép kondenzcsíkja árnyákot vetett az alatta levö gomolyfelhökre. Emiatt egy hófehér és egy fekete kondenzcsík látszott, plusz egy szivárvány...

Imádom az autónkat. Ha egy ilyen út nem kerül többe mint egy doboz cigi akkor olcsó. 141 kilóméter, átlagfogyasztás: 3,2 liter/100 km. Költség: 49,60 kr (1323 Ft).

Öregszünk, vagy fiatalodunk?

Ez itt a kérdés.

Merthogy ma kiderült hogy május eleje táján nagyszülök leszünk.

Most többet erröl nem tudok írni mert sietni kell megnézni hogy hol van az a doboz a padláson a bébiruhákkal meg hogy a rácsos ágynak meg van-e minden csavarja, meg hogy kell-e kereket cserélni a babakocsin…