A kert.

.

Egy barátnöm feltett szép képeket a kertjükröl. Nem sokkal azután hogy megcsodáltam a képeket kimentem hogy levágom a füvet. De elötte megcsináltam ezt a kis filmet.

A dohányzás káros az egészségre

Tegnap mi, Svédországban a Jézus mennybemenetelét ünnepeltük. Úgyértem emiatt nem dolgozot senki. Ma meg, ráadásul ma meg olyan közöttes nap van, vagy mi, ami azt jelenti hogy a hétvége négy napos lett.

Tegnap dolgozgattam úgy 11-ig, utána megebédeltünk és rávetem az asszonyt hogy tegyünk egy szép sétát a jó idöben. Igazi nyárias idö volt (mára nem érvényes) és kb 10 perces séta után benéztünk a Rune barátomhoz. Szegénykém épp most lábadozik a tüdögyulladásból (76 éves). Ott megittunk egy kis whiskeyt, késöbb átsétáltunk a Katrin báttyjához. Ott üldögéltünk a tüz mellett úgy hat óra körül mikor Katrin mondja hogy ugyan, menjek má el cigit venni. Semmi kedvem nem volt de mit tesz a jó gavallér?

Kölcsönkaptam Marinas szuper biciklijét. Megállapítottam hogy ennek a masinának 3 fékje van és a harmadik az a hagyományos kontra. Na, kontrás biciklem se vót már gyerekkorom óta, az is biztos.

Megvettem a cigit.

Jövök vissza jó nagy schwunggal. Padka. Kanyar. Meg a kontra.

Hát én úgy eltaknyoltam! De úgy! Asse tudtam hogy fiú vagyok vagy lány. Ott feküdtem egy darabig, mondom, ha meg kell halni akkor ne üssem meg magam mégegyszer azzal hogy össze is esek. A gyönyörü az esetben az, hogy a járókelök még csak meg se kérdezték hogy hogy érzem magam ott lenn a porban. Na jó, kikerültek, nem léptek rám.

Iszonyú fájdalmak közepette tántorogtam vissza. Akkor vettem észre hogy az új pólómat a bicikli kormánya szétszkította. Mégpedig úgy hogy a jobb mellbimbóm kikandikált, úgy néztem ki mint egy szoptatós anyuka.

Estére hazajöttünk. A házat elfoglalva találtuk. Ola meg Antonia, Jonas meg Malin, Erik a barátnöjével, Benjamin két barátjával, a két kutya meg mi... Ráadásul a Jonas épp akkor adta el a lakókocsiját. A vevök Malmöböl jöttek hogy megvegyenek egy romos lakókocsit... A pasi tökrészegen és állandóan dumált. A felesége egy thaiföldi asszony angolul karattyolt de mihelyt mondtam valamit svédül azonnal megértette. Ezeknek is volt egy kutyájuk. Na és a soför, a vevö húga, az egyetlen normális a csapatban, ki se mert szállni a kocsiból mert úgy restellte a dolgot. Hogy az a három kutya mit müvelt ott az alatt a másfél óra alatt míg az üzletet lebonyolították!

Végül is kellemes este volt. Késöbb kinn ültünk a kertben, tüzet raktunk és ott dumáltunk egész fél egyig. Katrin aranyos volt: Arra vigyázván hogy ugye a gyerekek ne igyanak túl sokat, ö töltöte magába a legtöbbet. Mikor aztán a tüz mellett átbaktatott (a töksötétben) a fiához, belelépett a tüzifás kosárba mindkét lábbal, és hasra esett. De úgy, hogy közös erövel alig tudtuk a lábait kivenni a kosárból. Atyaisten, mit röhögtünk.

Mindenestere ma reggel piszokul fáj minden porcikám – a dohányzás miatt.

A baj nem jár egyedül

A pénteki nap az nem volt jó nap. Délután, mikor Katrin hazatért a vásárlásból, hívott a lányom, Júlia hogy nem vették fel a föiskolára. A hír persze pofonvágott, tudom mennyit dolgozott egy éven át, azt is tudom mennyire biztatták alulról is meg felülröl is – mindenki azt hitte hogy ha valakinek akkor neki menni fog. Hát nem. Jövöre újra próbálkozik, nem az a fajta aki csak úgy feladja (mint az apja).

Miközben a hírt fogadtam a telefonban, Katrin elém tolt egy pohár bort, amiböl késöbb három lett. Alighogy leteszem cseng a Katrin telefonja. "Benjamin elesett a skateboarddal, nem tud felállni, gyertek érte" mondta Bens barátja. Bor ide, bor oda, usgyi száguldottunk a helyszínre. Már többen ott voltak, egy kedves járókelö lefeküdt a földre hogy jobb támaszt adjon a gyereknek, mindenki látta hogy valami nem jól álla a bal vállában. Megpróbáltuk felállítani a fiút de a vér azonnal kiment a fejéböl, úgyhogy hívtam a mentöket. (Képek)

Este kilencre értünk haza a kórházból, kulccsonttörés – nem roszabb. Négy hétig kell kötéssel járnia.

Na, mondom, felhívom ésanyámat és elmesélem hogy az unoka csontja korán törik idén (tavaly junius elején a lábát törte el…). Kiderült hogy drága anyukám is mentözött aznap – bicikliröl leszállván kibicsaklotta bokája. Persze ö még elöször elment a fodrászhoz, hazajött, megcsinálta az ebédet, megebédeltek, és utána hívták a mentöket. No comments.

Micsoda hétvége

Szombaton este Sára volt itt az új barátjával meg Julia Boråsból. Sára új barátjáról csak annyit hogy egy kellemes figura, jóképü és ez a legföbb erényeihez tartozik…

Júlia szegénykém nemigem beszélgethet senkivel az albérletében. Atyaisten menyit karattyolt. Pláne amikor egy kis bort magába töltött. Amikor egyszer elment a vécébe azt hitte mindenki hogy áramszünet van – olyan csend lett.

Külömben igen szorgalmas a kicsim. Bejutott a második fordulóra a felvételin. A Boråsi divattervezö föiskolára felvételizik. Meg a Stockholmira is (Bergmans) bár arra még nem kellett beadni a felvételianyagot. Nagyon izgulok miatta. Oly sokat dolgozik ezért az iskoláért hogy igazán megérdemli ha bekerül.

Szóval grilleztünk, iszogattunk, dumáltunk, nagyokat röhögtünk – ezzel telt az este.

Vasárnap folytattam a kert radikális átalakítását. Az én módszerem hogy mindent lehet használni aminek motorja van. Láncfürésszel átlakítottam három fát, egy ötvenézes tuját, egy ugyanolyan öreg törpefenyöt meg egy gigantikus organabokrot. Ezen kívül kivágtam még vagy két kisebb fát, aminek a neveit sem tudom és gözöm nincs hogy kerültek a kertembe. Azzal együtt hogy szombat reggel levágtam a füvet (sietni kellett hogy a fiam nehogy felébredjen mert akkor ö akarta volna vágni a füvet – most hirtelen olyan jó a füvet vágni), a kert egész jól néz ki, majd küldök képeket is, csak az a kurva lakókocsi legyen már eladva, mert annyira útban van.

Késöbb Jonas érkezett meg a barátnöjével. A kölcsönkapott kocsinkat szépen lemosva, kipucolva kaptuk vissza. Na ez valamelyest enyhiti a mérgemet amiért oda kellett adni.

Alighogy elmentek jött Ola és Antonia, és együtt végigszenvedtük az Australia-filmet.

Így leirva nem is tünik olyan soknak de higyjétek el hogy mozgalmas hétvége volt. Biztos kihagytam valamit.

Zistenit

Írtam a minap hogy hétvégén alkoholbevétel lesz. Akkor még reménykedtem hogy túl sok nem kerül belém.

Csütörtök este vendégeink voltak. Két házaspár, az egyik a Katrin báthja és felesége, a másik pedig Benjamin barátjának a szülei, akikkel tavaly kalandos utazást tettünk Prágában és Magyarországon. Finom kaja volt, telejesen szénhidrátmentes (darálthusos-paj – nem tudom mi lehet a neve magyarul), piszok jó salátával, nyami, köszönet érte e Katrinnak. De a legroszabb az hogy 6 liter bor fogyott és egy üveg pezsgö. A pezsgöt azért bontottuk mert a testsúlyom végre a százhúsz alá kúszott. Na most a borok után mehet a fenébe az egész.

Pénteken a kórusvezetönk 50-éves szülinapján voltunk, bárzene, svédasztal és free-alcohol. Na ez is betette a kaput a súlycsökkenésemnek.

Szombaton pedig pool-partyn voltunk. Csak fürdés nem volt technikai okok miatt (nem kérdeztem rá miért, szerintem valaki menstruált) úgyhogy ott izzadtam a fürdögatyámmal a nadrág alatt. Kaja: grillezett bélszín salátával.

Összevetve a hétvégi energiabevételt, elmondhatom hogy – mivel a kajában biztos vaggyok hogy se sok se rosz nem volt – az alkohol hizlal.

2,5 kiló plusz! Zistenit. Most kezdhetem elölröl.