Ezek a Magyarok

Pénteken kocsmázás volt. Ez tényleg nem sokat fordul elö, talán amiatt mert a kocsmákban megivott italok áráért – egy hónapig részegen tarthatja magát az ember otthon.
De nem ez a lényeg. Kocsmáztunk, én a Katrin és két jó barátunk – egy magyar pár akiket már nagyon-nagyon régóta ismerünk.
CS és B nagyon speciális emberek. Egy gyerekük van, mióta Svédországban élnek azóta ugyanabban a lakásban laknak, ami tipp-topp be van rendezve, BMW a garázsban meg egyszobás garzon Budapest belvárosában. CS egy akkurátus kicsit túl nyugodt természet, kínos rendtartási mániával. B ugyanakkor egy borzasztó szókimondó, állandóan jókedvü csaj, akivel minden percet jó eltölteni. Így ketten együtt egy olyan társaságot képeznek ami mindig rejteget valami újat.
Az asztal körüli társalgás svédül folyt. Ez nem kritika, de az igazat megvallva nekik sokkal nehezebb svédül kifelyezniük magukat mint pl nekem. Emiatt aztán elöfördul hogy a társalgás átvállt egy furcsa magyarba – svéd ragozással. Aztán B néha odamond nekem valami részleteset magyarul. Ilyenkor a nyelve sebesebbre vált, fölpörög mint egy motor mikor váratlanul üresbe kapcsolunk.
Katrin mondott épp valamit, majd azonnal egy másik asztaltárs felé fordult (akkor már többen voltunk). Erre B felém fordul és szokásához híven, magyarul kommentálta a hallottakat:
– Tudod, ezek a svédek olyan hülyék... – és én itt meg is szakítottam. Talán a vécébe jövet-menet elfogyasztott tequilák miatt, de most az én nyelvem is feloldódott.
– Miért beszélsz te mindíg a svédekröl úgy ámblokk?! És legtöbbször negatív dolgokat? Húsz éve laksz ebben az országban, legalább tizenöt éve vagytok állampolgárok, még mindíg nem vagy megelégedve?
Dölt belölem a méreg. Aztán meg is bántam, fölálltam és kimentem hogy rágyútsak. Aztán végig gondoltam a történteket. Ez olyan tipikus. Talán ezért sem tartom a kapcsolatot az itteni magyarokkal. Mind olyan elégedetlen. Elöfordul hogy magyarokra bukkanunk valahol, üzletben vagy itt-ott. Oyankor a Katrin unszol hogy menj oda, mondj nekik valamit. Persze két svéd ezt tenné, de mi a faszt mondjak én egy másik magyarnak?! Hallgassam a fájdalmait?!
Mert ilyenek a magyarok. Itt is meg otthon is. Állandóan keseregnek. Mindegyiknek van valami sérelme, fájdalma. Semmi sem jó ahogy van, mindenki más hülye. A magyarok borzasztóan elégedetlenek.
Úgy ámblokk (?).