20-án hétfön reggeli után ledöltem egy kicsit és az egyik magyar rádiócsatornát hallgattam. És borzasztóan ott akartam lenni. Felpenderültem és mondom a Katrinnak nem-e ruccannánk le Magyarországra egy hétre. "Meg vagy te bolondulva" mondta elöször. Egy óra múlva pakoltunk.
Benjamin nem is volt otthon. Felhívtuk, jön-e velünk. Na többet se kellett biztatni a srácot. Ki vigyáz a kutyára? Macskára? Mentek a telefonok miközben Katrin vasalt, pakolt. Én lesütöttem a husokat a hütöböl utravalónak. Megföztem az összes tojást. Csináltam fasirozottat. Hol van a hütötáska? Kocsi rendben? Most volt szervizben.
Délután kettökor a kocsiból hívtam fel Aput hogy jövünk. Hurrá!
Számításaim szerint három tank dizel elég kell hogy legyen az útra. Az összesen 80 liter. Plusz a komp meg a híd az még 25 ezer forint. Drágább nem lehet mert több pénzünk nincs is. Majd pénteken jön a zsozsó akkor lehet élni egy kicsit. Puhán nyomtam a gázt hogy a kocsi még takarékosabb legyen.
50 kilóméterre Pozsonytól kigyulladt a töltésjelzö.
Hat órával késöbb folytathattuk az utunkat, ami közben történt azt túl hosszu lenne itt leírni. Nem is érdekes. Kocsi meg lett javítva mi meg még aznap éjfélre (kedd) Hajdúböszörményben voltunk, mostmár teljesen pénz nélkül.
Anyu, Apu, mégegyszer mindent nagyon köszönünk. Lehet hogy tényleg meg vagyok bolondulva, de ez volt az egyik legkellemesebb hetünk böszörményben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:))
VálaszTörlésAha!
VálaszTörlésÍgy kell (is lehet) élni!