Koppenhága

Hétfön Koppenhágában voltunk. Katrin növérének az unokáját vittük le, ott lakik az apja. Szomorú történet, az egész arról szól hogy nevezett gyermeknek az anyukája, egy 35 éves nö (tehát a Katrin növérének a lánya), már egy ideje alkoholizmusban szenved (!). Miután sikerrel rábeszéltük hogy vegyen részt egy bentlakásos elvonókúrán (másodszor!), most a család segít ahol tud hogy a gyermeknek (10 éves fiú) ne legyen több érezhetö baja a dologból. Itt lakott nálunk egy hétig, most az apjánál van utána majd a nagyanyjánál lesz. Majd le kell ülni és megbeszélni hova fog a srác költözni mert ez így egy kicsit nehéz neki is.

Lényeg az hogy lekocsiztunk Koppenhágába, mi ketten meg a gyerek és a mi drága gyöngyünk, Benjamin. "Drága gyöngyünk" olyan mérges volt egész úton hogy alig mertük a szánkat kinyitni. Tizhat éves. Tesztoszteronbomba.

Egész úton zuhogott az esö, majd mikor már dán területen voltunk, mintha elvágták volna, gyönyörü napos, meleg idö lett. Szar dolog volt a srácot otthagyni, érezni lehetett hogy az apukának (angol) és az ö feleségének (dán) csak púp a hátán. Vegyes érzelmekkel hagytuk tehát ott öket, de utána leültünk egy pizzeriában és ettünk egy egy pizzát. Ez azért érdekes mert én pizzát (kenyérféléket egyáltalán) már nem ettem több mint fél éve. Fiam veszekedet is emiatt velem egy darabig. Utána bementünk a városba és nyakunkba vettük a Strøgetet. Azoknak akik még nem voltak ebben a szép városban, elmondanám hogy nem is olyan szép (piszkos meg rendetlen lett a belváros az uttóbbi években) és a Strøget [sztrööget] az egy sétálóutca a központban, tele üzletekkel. Persze minden méregdrága. Röhej volt bekukkantani keresztutcákba: tök üresek voltak, ezzel szemben a Strøgeten valóságal hömpölygött a nép. Leültünk egy kávéház teraszán és néztük az embereket, nevetünk az utcai komikusokon, meg hallagattuk az utcazenét...

Ez utóbbit lehet látni ezen a címen: http://www.olsa.se/bildgalleri/ Sajnos csak egy fekete-fehér tekercs volt a kamerámban. :-) A hangfelvételt is a telefonommal csináltam.