NR 46

Fontosabb események

2010-07-03T11:49:00.000+02:00

Július 14-én érkezik Benjamin a barátjával, Antonnal Budapestre. Ferihegyröl vonattal mennek majd Debrecenbe, ott anyu felszedi majd öket és irány Hajdúböszörmény. Ha valaki a közelben tartozkodik és kétnyelvünek érzi magát, felkeresheti öket.
Nejem meg én 16-án este erkezünk böszörménybe. 23-án reggel indulunk Budapestre a két kamasszal. Budapesten átvesszük a megrendelt nyárigumikat, felkeressük Lajosékat, megebédelünk együtt majd irány Szigliget. 31-én reggel indulunk vissza Svédországba.
A kocsiban hárman leszünk akkor, Katrin, Benjamin és én, meg négy téligumi.

A téligumik jól jönnek majd mikor a kocsit el kell adni. Az alábbi képen látható járgány meg van rendelve. Szállítás: november végén. Pont mikor megyünk Gambiába…

Megint itt vagyok.

2010-06-19T18:32:00.001+02:00

Megint itt vagyok. Öregebben – nagypapa lettem – nyugodtabban – alkalmazott lettem. Persze ami az új munkahelyemet illeti leginkább a kaotikus szó illene rá… Hagyjuk, most hétvége van…
Benjamin itthon van és nézi a tévét egy barátnöjével akit még nem láttunk csak hallottunk róla. Baromi helyes kis csaj, imádom mikor itthon van a barátaival.
Ma reggel fél ötkor keltem pedig elhatároztam hogy legalább nyolcig alszok. Az igazság az hogy alig aludtam. A munkahelyi dolgok nyomasztanak. A fönököm, egy baromi rendes 52 éves srác, rengeteget dolgozik és kicsit többet igér a megrendelöinek mint amit teljesíteni tud. Ezen kívül elfelejti elmondani nekünk hogy mi a teendö. Mikor aztán elutazik a francia riviérára akkor csengenek a telefonok az ideges megrendelöktöl, hogy mikor lesz már a szállítás.
Egész éjjel azon gondolkoztam hogyan tudnám a jövö hetemet beosztani úgy hogy legalabb a nagyobb melók ki lennének szállítva…
Mikor felkeltem zuhanyoztam egy órát, megittam egy bögre kávét, lejöttem az irodámba és belekezdtem egy kis melóba. Rögtön azzal kezdtem hogy valami elbaszódott aztán négy óra hosszat kerestem a hibát. De már félóra múlva éreztem hogy nekem nem kellene ma semmihez se nyúlni.
Úgy tizenegy körül betért hozzám a lokálegyesület elnöke (tavaly én voltam az elnök csak lemondtam) – és azon siránkozott hogy miért mondtam le az alelnökségi tisztségemröl is. Megmagyaráztam hogy ennyi hülye fasszal még akkor se lennék hajlandó együttmüködni ha kényszerítenének. Egy darabig ezen civakodtunk, aztán megbeszéltük hogy jövöre csinálni kéne egy utcabált, meg hogy majd küldjek meghívót a tagoknak a jövö heti gyülésre. Na ezt el is felejtettem, még jó hogy itt leírtam, mert így eszembe jutott.
Utána felhívott a Lajos óbudáról Szkájpon. Elmeséltem a gagyi nyaralásunkat… szerintem még ö sem érti. Július 13-án repül a fiam a barátjával Budapestre. Mi 17-én érkezünk kocsival. Böszörményben leszünk 23-ig amikoris Pesten találkozünk majd az izlandi barátainkkal akkikkel együtt megyünk majd le Szigligetre. 27-én jön utánunk a Johan & Monica, a Benjamin barátjának a szülei. Kilencen fogunk ott nyomorogni egy házban aminek csak hat ágya van… És ezek még a vécére se mennek el anélkül hogy a wécépapírt valaki lefordítsa nekik. És ki lesz az? Persze hogy én. Pihenni ezalat a két hét alatt én nem tudok, az biztos.
Olyan jó lett volna lemenni csak kettesben a Katrinnal, ülni este a tóparton, hallgatni a tücsköket, tüzet rakni, kocsmázni…

Kiss Manyi Jaj de jó a habos sütemény

2010-05-04T20:59:00.000+02:00

Nagypapa lettem

2010-04-26T20:47:00.000+02:00

És a legszörnyübb az egészben hogy ezentúl egy nagymamával kell majd ágybabújnom…
Képek itt:
http://gallery.me.com/sandor.olah#100735&view=carouseljs&sel=0&bgcolor=black

Egy kis nosztalgia

2010-01-25T17:25:00.002+01:00

Személyesen is kereshetö lettem a Google map-on

2010-01-21T16:23:00.001+01:00

Kattints ide

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet mindenkinek

2009-12-23T07:48:00.000+01:00

Tegnap átestem egy kisebb mütéten. Úgyhogy számomra a Karácsony kellemes morfiumos hangulattal kezdödik. Nem is szaporítom a szót mert majdnem mindegyik billentyüt eltévesztem amikor írok. Itt jön egy kép magamról, tiz perccel a mütét után.

Budapest, Budapest de csodás…

2009-11-03T08:06:00.002+01:00

Értesítés.
November 6 délutánjától november 9 délelöttjéig én és Királynö feleségem Budapesten tartózkodunk. A hódolóinkat ez idö alatt tudjuk fogadni. A cimünk: Vörösmarty u. 24/b, 1064 Budapest. Mozgásterünk: a Vörös Hadsereg útja és környéke a Széchenyi fürdöig bezárólag.

Tudom hogy nem úgy hívják.

Csend

2009-10-17T08:04:00.000+02:00

Csend van Svédországban? Nem, nincs csend, se az országban se itthon nálunk. Az utóbbi hónapban elég sokat dolgoztam, ez a magyarázata hogy a magyar blogom csendben van.
A mai nap is tele lesz programmal. Tíz órakor kezdödik egy egész napos kórus továbbképzés, utána este kórus-buli.
Majd jelentek.
Varbergben lesz egy fotókiállítás, ott én is kiállítok. Idö hiányában összedobtam néhény fotóból egy kollázst és megrendeltem egy printet róla 1000 x 1400 mm. Aztán majd szépen felrajzszögezem a falra...

Ezek a Magyarok

2009-09-22T07:39:00.000+02:00

Pénteken kocsmázás volt. Ez tényleg nem sokat fordul elö, talán amiatt mert a kocsmákban megivott italok áráért – egy hónapig részegen tarthatja magát az ember otthon.
De nem ez a lényeg. Kocsmáztunk, én a Katrin és két jó barátunk – egy magyar pár akiket már nagyon-nagyon régóta ismerünk.
CS és B nagyon speciális emberek. Egy gyerekük van, mióta Svédországban élnek azóta ugyanabban a lakásban laknak, ami tipp-topp be van rendezve, BMW a garázsban meg egyszobás garzon Budapest belvárosában. CS egy akkurátus kicsit túl nyugodt természet, kínos rendtartási mániával. B ugyanakkor egy borzasztó szókimondó, állandóan jókedvü csaj, akivel minden percet jó eltölteni. Így ketten együtt egy olyan társaságot képeznek ami mindig rejteget valami újat.
Az asztal körüli társalgás svédül folyt. Ez nem kritika, de az igazat megvallva nekik sokkal nehezebb svédül kifelyezniük magukat mint pl nekem. Emiatt aztán elöfördul hogy a társalgás átvállt egy furcsa magyarba – svéd ragozással. Aztán B néha odamond nekem valami részleteset magyarul. Ilyenkor a nyelve sebesebbre vált, fölpörög mint egy motor mikor váratlanul üresbe kapcsolunk.
Katrin mondott épp valamit, majd azonnal egy másik asztaltárs felé fordult (akkor már többen voltunk). Erre B felém fordul és szokásához híven, magyarul kommentálta a hallottakat:
– Tudod, ezek a svédek olyan hülyék... – és én itt meg is szakítottam. Talán a vécébe jövet-menet elfogyasztott tequilák miatt, de most az én nyelvem is feloldódott.
– Miért beszélsz te mindíg a svédekröl úgy ámblokk?! És legtöbbször negatív dolgokat? Húsz éve laksz ebben az országban, legalább tizenöt éve vagytok állampolgárok, még mindíg nem vagy megelégedve?
Dölt belölem a méreg. Aztán meg is bántam, fölálltam és kimentem hogy rágyútsak. Aztán végig gondoltam a történteket. Ez olyan tipikus. Talán ezért sem tartom a kapcsolatot az itteni magyarokkal. Mind olyan elégedetlen. Elöfordul hogy magyarokra bukkanunk valahol, üzletben vagy itt-ott. Oyankor a Katrin unszol hogy menj oda, mondj nekik valamit. Persze két svéd ezt tenné, de mi a faszt mondjak én egy másik magyarnak?! Hallgassam a fájdalmait?!
Mert ilyenek a magyarok. Itt is meg otthon is. Állandóan keseregnek. Mindegyiknek van valami sérelme, fájdalma. Semmi sem jó ahogy van, mindenki más hülye. A magyarok borzasztóan elégedetlenek.
Úgy ámblokk (?).

Ösz van Veddigében

2009-09-16T14:44:00.001+02:00

Kis utazás

2009-09-11T09:35:00.001+02:00

Csomagot kapott Juci lányom. Nálunk a csomagokat nem viszik házhoz, hanem el kell menni érte a kiadóhelyre. Ami ez esetben Boråsban volt. Namost Juci meg Växjö közelében lakik, ami onnan kb 200 km. Engem kért meg hogy hozzam el a csomagot. Na itt kezdödik ez a rövid kis történet.

Tegnap reggel kilenc körül beültem az autóba elözöleg megtankoltam iPhone-mat jó régi jazz zenével, kimostam a fülem és bedugtam a fülhallgatót. Szép idö volt, vigyek-e kamerát? Gondoltam. Á francokat, úgyse állok én meg sehol...

Az út Boråsig kb 70 kilométer, egyszerü de elég forgalmas út. Már amikor Veddigét elhagytam kiderült hogy vinnem kellett volna a kamerát... Az egész völgyben egy könnyü reggeli pára feküdt, amit a nap átsütött. Mindezt a látványt tetézte amikor egy legelö mellett elhaladva a tehenekre pillantottam. Mindegyik farral a napnak állt és csak úgy csillogott a deres hátuk. Úgy néztek ki mint egy közönség akik a nagy elöadást várják.

Mikor Boråsba értem, és gyorsan megtaláltam a kiadóhelyet, ahol kiderült hogy nekem ugyan nem adnak ki semmiféle csomagot a "csomag ID" nélkül. Éreztem hogy nö a pánik bennem amikor összes erömet összeszedve megkértem a srácot hogy legalább vessen egy pillantást a csomaghalomra, hátha azonnal megtalálja. Megtalálta.

Ahogy kijöttem onnan, hívott a Juci. Sírt. Na, leültem egy padra, rágyújtottam és kértem: mesélj. Szakított a Péterrel akivel négy éve voltak együtt. Na tessék. Csak ez kellett. Az ok is kiderült lassacskán: drágám egy kicsit bajban van mikor egy új iskolában kezd, csomó új érdekes ember (!) neki meg ott van Péter 400 kilóméterre, vagy jó esetben a Szkájpon. Izgatja ez az új világ nem akar lemaradni semmiröl. Megvígasztaltam. Ha nem esik jól hünek lenni, nem kell hünek lenni. Fiatal vagy még, tedd azt ami jól esik, majd ráérsz elkötelezni magad. Persze mondanom se kell hogy mi nagyon szeretjük Pétert, hozzánk is nött rendesen. Nekünk is fáj ez.

Egy bö félóra lelki tanácsadás után elindultam hazafelé. A kamera hiánya most is érzödött. Még sose láttam ilyen égi tüneményt. Egy repülögép kondenzcsíkja árnyákot vetett az alatta levö gomolyfelhökre. Emiatt egy hófehér és egy fekete kondenzcsík látszott, plusz egy szivárvány...

Imádom az autónkat. Ha egy ilyen út nem kerül többe mint egy doboz cigi akkor olcsó. 141 kilóméter, átlagfogyasztás: 3,2 liter/100 km. Költség: 49,60 kr (1323 Ft).

Öregszünk, vagy fiatalodunk?

2009-09-07T13:56:00.000+02:00

Ez itt a kérdés.

Merthogy ma kiderült hogy május eleje táján nagyszülök leszünk.

Most többet erröl nem tudok írni mert sietni kell megnézni hogy hol van az a doboz a padláson a bébiruhákkal meg hogy a rácsos ágynak meg van-e minden csavarja, meg hogy kell-e kereket cserélni a babakocsin…

Járj a nyomomban

2009-08-31T07:16:00.002+02:00

Sandor O. on Dipity.

Julia lányom elköltözött – megint

2009-08-26T10:10:00.002+02:00

Megint itthagyott minket a kis szaros. Most egy bentlakásos föiskolára jár, egyelöre egy évet. Aztán majd meglátja hogy folytatja-e.

Én segítettem a költözködésben. Rögtönöztem egy kis filmet is erröl:

Kellett nekem morogni

2009-08-26T08:10:00.000+02:00

Május óta morgok hogy kevés, vagy nincs munka. Aztán megtört a jég.

Már mikor a rövid nyaralásunkra készültünk (kb tiz percig) megcsörrent a telefon. Egy régi kuncsaft akart új dógokat, megegyeztünk hogy Böszörmény után ö következik. Mondtam is asszonynak hogy legalább a dizelköltség meglesz.

Nna annál sokkal több meló lett belöle. Elmehettem volna Afrikába. Nem is baj mert rengetek lyukat kell a pénzzel betömni – a számlákra gondolok.

Böszörményben a telefonomat kikapcsolva tartottam egész idö alatt. Kivéve öt percet amikor is valakinek a címe miatt be kellett kapcsoljam. Na akkor meg is csörrent. Kaptam egy megrendelést egy könyvre, úgyhogy az Alföldi Nyomdában most örülnek biztos.

Aztán jött egy e-mail hogy baj van a veddige honlappal, nem müködik az Internet Explorer 6-on. Sokan most mély levegöt vesznek, tudom. Ilyen a mi életünk. Három lépés elöre kettö hátra. Lényeg az hogy mérgemben teljesen átdolgoztam. Találtam egy templétet amit addig csürtem csavartam míg olyan lett amilyennek akartam. Persze a probléma megmaradt, de már azóta azt is megoldottam.

Mit akarok ezzel mondani: Látta ezt a honlapot egy IT-felelös egy nagy-nagy cégnél. Igazgató felhívott, menjek egy tárgyalásra. Meg kellene tervezni a honlapjukat. Nálam jobbat nem találnak. És még alkudni akart az árból... A kis csacsi.

Tegnap tetözött a dolog. Egy régi ismerös akinek jóval nagyobb cégje van mint az enyém felhívott hogy a srác aki a honlapokkal szokott bibelödni nála megbetegedett. Gyógyíthatatlan.

Hálisten. Mármint nem neki hanem nekem, aki majd a munkáját folytatja..

Az én bajom csak az hogy mikor pénz áll a házhoz azonnal költekezek. Most is igy van ez. Ne mondjátok meg Benjaminnak de egy ilyent rendelek neki a jövö héten. Nem érdemli meg de hátha majd ettöl kedves lesz...

Na puszi mindenkinek.

Hajdúböszörmény 2009 Július

2009-08-01T08:53:00.001+02:00

20-án hétfön reggeli után ledöltem egy kicsit és az egyik magyar rádiócsatornát hallgattam. És borzasztóan ott akartam lenni. Felpenderültem és mondom a Katrinnak nem-e ruccannánk le Magyarországra egy hétre. "Meg vagy te bolondulva" mondta elöször. Egy óra múlva pakoltunk.

Benjamin nem is volt otthon. Felhívtuk, jön-e velünk. Na többet se kellett biztatni a srácot. Ki vigyáz a kutyára? Macskára? Mentek a telefonok miközben Katrin vasalt, pakolt. Én lesütöttem a husokat a hütöböl utravalónak. Megföztem az összes tojást. Csináltam fasirozottat. Hol van a hütötáska? Kocsi rendben? Most volt szervizben.

Délután kettökor a kocsiból hívtam fel Aput hogy jövünk. Hurrá!

Számításaim szerint három tank dizel elég kell hogy legyen az útra. Az összesen 80 liter. Plusz a komp meg a híd az még 25 ezer forint. Drágább nem lehet mert több pénzünk nincs is. Majd pénteken jön a zsozsó akkor lehet élni egy kicsit. Puhán nyomtam a gázt hogy a kocsi még takarékosabb legyen.

50 kilóméterre Pozsonytól kigyulladt a töltésjelzö.

Hat órával késöbb folytathattuk az utunkat, ami közben történt azt túl hosszu lenne itt leírni. Nem is érdekes. Kocsi meg lett javítva mi meg még aznap éjfélre (kedd) Hajdúböszörményben voltunk, mostmár teljesen pénz nélkül.

Anyu, Apu, mégegyszer mindent nagyon köszönünk. Lehet hogy tényleg meg vagyok bolondulva, de ez volt az egyik legkellemesebb hetünk böszörményben.

Most jut eszembe

2009-07-15T10:36:00.003+02:00

Sose tartottam magam jó fotósnak. Engem a technika jobban érdekel mint a "fényképmüvészet". De mivel többet fotózok azoknál akik sose fotóznak, elöfordul hogy sikerül néhány képet csinálnom amivel még én is meg vagyok elégedve. Magam se tudom miért jók, csak úgy tetszenek. Na ezért nyitok most egy tárlatot. Ide felteszek néhány képet amiket szeretek. Nézegessétek néha, szöveg nemigen lesz, kommentálni nemigen lehet, azért írjatok ha a fején találom a szeget…

A fényképek nincsenek retuschálva, megvágva, csak a görbéket buzeráltam kicsit hogy nekem jobban tetsszen.

Itt találjátok a tárlatot: http://foto.olsa.se

Koppenhága

2009-07-15T08:45:00.004+02:00

Hétfön Koppenhágában voltunk. Katrin növérének az unokáját vittük le, ott lakik az apja. Szomorú történet, az egész arról szól hogy nevezett gyermeknek az anyukája, egy 35 éves nö (tehát a Katrin növérének a lánya), már egy ideje alkoholizmusban szenved (!). Miután sikerrel rábeszéltük hogy vegyen részt egy bentlakásos elvonókúrán (másodszor!), most a család segít ahol tud hogy a gyermeknek (10 éves fiú) ne legyen több érezhetö baja a dologból. Itt lakott nálunk egy hétig, most az apjánál van utána majd a nagyanyjánál lesz. Majd le kell ülni és megbeszélni hova fog a srác költözni mert ez így egy kicsit nehéz neki is.

Lényeg az hogy lekocsiztunk Koppenhágába, mi ketten meg a gyerek és a mi drága gyöngyünk, Benjamin. "Drága gyöngyünk" olyan mérges volt egész úton hogy alig mertük a szánkat kinyitni. Tizhat éves. Tesztoszteronbomba.

Egész úton zuhogott az esö, majd mikor már dán területen voltunk, mintha elvágták volna, gyönyörü napos, meleg idö lett. Szar dolog volt a srácot otthagyni, érezni lehetett hogy az apukának (angol) és az ö feleségének (dán) csak púp a hátán. Vegyes érzelmekkel hagytuk tehát ott öket, de utána leültünk egy pizzeriában és ettünk egy egy pizzát. Ez azért érdekes mert én pizzát (kenyérféléket egyáltalán) már nem ettem több mint fél éve. Fiam veszekedet is emiatt velem egy darabig. Utána bementünk a városba és nyakunkba vettük a Strøgetet. Azoknak akik még nem voltak ebben a szép városban, elmondanám hogy nem is olyan szép (piszkos meg rendetlen lett a belváros az uttóbbi években) és a Strøget [sztrööget] az egy sétálóutca a központban, tele üzletekkel. Persze minden méregdrága. Röhej volt bekukkantani keresztutcákba: tök üresek voltak, ezzel szemben a Strøgeten valóságal hömpölygött a nép. Leültünk egy kávéház teraszán és néztük az embereket, nevetünk az utcai komikusokon, meg hallagattuk az utcazenét...

Ez utóbbit lehet látni ezen a címen: http://www.olsa.se/bildgalleri/ Sajnos csak egy fekete-fehér tekercs volt a kamerámban. :-) A hangfelvételt is a telefonommal csináltam.

Fest, fest, fest...

2009-07-06T11:06:00.000+02:00

Fest = buli (ünnep). És mostanában csak buli van. Drága nejem aki megérkezett csütörtökön, pénteken el is húzott céges buliba. Egyedül maradtam – volna – ha nem hív föl egy jóbarát: Johan "ugyan jöjjek már át kis borocskára".

Baromi érdekes hogy csak húsz évvel ezelött ebben az országban az emberek nem ittak bort. Úgy ahogy mondom. Csak sört meg groggot (üditövel kevert vodka) meg vodkát. Akkoriban a borválaszték kizárólag drága nemes borokból állt 60 korona üvegje, meg drágább.

Na mindegy, ez is megváltozott. Európaiabbak lettünk. Olyannyira hogy a korábban sört vedelö svéd most doboz számra hordja haza az olcsó borokat. Több tucat féle dobozos (3 literes) bort lehet már kapni, és ezt a jóemberek úgy fogják fel hogy egy hétvégi adag egy családnak. Mi már kettönél tartunk... Ráadásul már vannak jó, finom borok 128 kr-tól felfelé. 3 liter.

Naszóval odakerültem a Johanhoz meg a szép feleségéhez, megoldottuk a világ összes problémáját, meg kiüritettünk egy bag-in-box-ot.

Másnap persze fejfájással ébredtem, nejem is aki valamikor éjjel mellém került, úgyhogy rövid tétovázás után a strandnak vettük az irányt. Kánikula, a viz höfoka 24,5 fok! Utána bevásároltunk mert estére meghívtam Johant és Mónicát egy igazi magyaros pörköltre. A kert legvégében csináltam egy tüzrakóhelyet de még alig használtuk. Mondja is Monica hogy milyen szép ez a hely, ö még sose volt itt. Mondom én se nagyon... A pörkölt kiváló lett, föztünk hozzá krumplit meg csináltunk uborkasalaátát. Amúgy magyarosa mindet. Nagyon ízlett nekik, megint kiürült két BIB (bag-in-box).

Másnap, vasárnap usgyi tengerre megint. Mire oda kerültünk be is feketedett az ég, de mivel még mindíg meleg volt maradtunk az elsö csepp esöig. Este meg egy elöadáson voltunk. Jesper Odenberg egy CP-sérült embernek volt egy elöadása "beszélt" és "énekelt", sokat nevettünk.

Na, hadd jöjjön itt néhány fotó a pörköltös estéröl.

Gulaschparty

Zajlik az élet

2009-07-03T08:17:00.039+02:00

Na itt is régen voltam.

Idörendi sorrendben a következök történtek a közelmúltban.
1. Megjöttek a könyvek. Aki nem tudná milyen könyvek annak elmondanám hogy egy idös barátom megbízott hogy adjam ki egy irományát. Tulajdonképpen helytörténeti mü ez, az öreg (Bo Emanuelsson) kb 5 évet dolgozott rajta. Maga a könyv formába öntése az nekem kb fél évbe telt, de ez nem az én hibám volt. Mindegy, a könyvet az Alföldi Nyomda nyomtatta, az elsö munkahelyem Magyarországon. 10 pontot kapnak a tiz lehetségesböl, kiváló munkát végeztek, és gyorsan. Itt lehet a könyvet megtekinteni.

2. Kitört a kánikula. Mondjuk ebben semmi részem nincs de azért én is levettem a ruháim azóta.

3. A hétvégén Stockholmban voltunk. Katrin munkahelyének van egy lakása Stockholm belvérosában amit aprópénzért szivesen kikölcsönöznek. Na ezt használtuk ki és Csabát meg Beát meghíva így négyesben voltunk ott. Elsö nap Stockholm kocsmai életét próbáltuk feltérképezni de nem jut eszembe hogy sikerült-e. Második nap a Gröna Lundban voltunk, ami egy vidámpark. Ott meg részt vettünk a Sommarkrysset nevü szórakoztató müsor élö közvetítésén.

A képen éppen a fiammal beszélek. Itt lehet megnézni az egész müsort.
Katrin Stockholmban maradt mert a cége ottani fiókjának kellett dolgoznia egy hetet. Mi hazajöttünk már hétfön. Az összes kép Stockholmból itt. Bevallom férfiasan hogy az élet egy kinszenvedés az asszony nélkül.

3. Végre egyszer felhívott Juci hogy ugyan menjünk már le a tengerpartra fürdözni egyet.

Kánikula van, 30 fok ami errefelé ritkaság. A tenger kábé húsz fokos. Tehát húgymeleg.

4. Tegnap hazajött végre Katrin. Vettem oldalast azt grilleztük meg vagy három liter bort remekül megittunk. Na az látszik is a súlyomon ma. Úgy este tíz óra körül jöttünk rá arra a hatalmas gondolatra hogy menjünk fürödni. Na, tengerre magyar. Így öten, Katrin, Juci, Benjamin, Malin (Jonas csaja, ö vezetett) és én, lementünk megint a tengerre és éjfélig fürödtünk. Nagyon sajnálom hogy nem vittem kamerát. Ilyenkor itt kb fél tizenkettökor megy le a nap, de még utána is elég világos van...

Holnap évzáró

2009-06-11T12:14:00.002+02:00

Tegnap voltunk hajat vágatni, ma lesz a beretválkozás. Na jó, az gyorsan megy… Öltöny megvan, kölcsönkért ing megvan, a régi szépcipö még megjárja.

A kilenc elemit elvégezte. Holnap lesz az évzáró. Hogy mit kezdünk vele egy egész nyáron át?!

Svédország nemzeti ünnepe

2009-06-07T08:43:00.002+02:00

Tegnap ünnepeltük Svédország nemzeti ünnepét. Nekünk magyaroknak egy kicsit furcsa hogy egy ilyen naphoz nem tapad vér. Az igazság az hogy huszonegynéhány évvel ezelött ennek az országnak még nem is volt semmiféle nemzeti ünnepe. Néhányan ünnepelgették a Svéd Zászló Napját junius hatodikán és 2004-ben a kormány elhatározta hogy legyen ez a nap a nemzet ünnepe. Semmi különös nemzeti történés nem tapad ehhez a naphoz, így utólag elökapartak egy királyi koronázást az 1500-as évekböl.

Mikor így beleolvasok mit ír erröl a Wikipedia, meglepetésemre ott is az áll hogy többek között a bevándorlók hiányolták hogy az országnak nincs nemzeti ünnepe. Na, ezért lett egy.

Több szempontból tipikus ez erre az országra. A demokratizálás a csontvelöig. A falvakban nincsenek szobrok a nemzeti hösökröl, az utcákat virág- meg madárnevekre keresztelik.

Nem tudom pontosan mi lehet ennek az oka. Egy átlagos svéd sokkal kevesebbet tud az ország történelméröl mint egy átlagos magyar a magyar történelemröl.

Körülbelül egy évvel ezelött én is elhatároztam hogy ennek az országnak az állampolgárává avattatom magam. Namost, mire gondol most egy magyar? Vizsgatétel, ünnepélyes keretek közötti oklevélátvetel a király aláírásával?

Felejtsd el. Befizettem 1500 koronát és postafordultával kaptam a mellékelt A4-es papirt.

Mostmán büszke svéd (is) vagyok.

Anyák napja

2009-06-02T09:34:00.002+02:00

Vasárnap volt anyák napja nálunk. Összegyült a La Familia, Júlia és Péter kivételével mindenki itt volt. Kb egy órával az összejövetel elött küldtem egy sms-t a kölyköknek hogy a Katrin egy napozóágyat kíván magának… Meg is kapta. Hogy hogy tudtak ezek életükben elöször ilyen gyorsan együttmüködni, ez még mindíg rejtély számunkra.

Júliát felvették föiskolára. Nem arra amire jelentkezett de kárpótlásul bejutott négy másikra! Holnap költözik haza, nyáron itt dolgozik az öregek otthonában. Aztán föhet a feje melyik iskolát választja…

A kert.

2009-05-23T16:47:00.004+02:00

Egy barátnöm feltett szép képeket a kertjükröl. Nem sokkal azután hogy megcsodáltam a képeket kimentem hogy levágom a füvet. De elötte megcsináltam ezt a kis filmet.

A dohányzás káros az egészségre

2009-05-22T10:29:00.003+02:00

Tegnap mi, Svédországban a Jézus mennybemenetelét ünnepeltük. Úgyértem emiatt nem dolgozot senki. Ma meg, ráadásul ma meg olyan közöttes nap van, vagy mi, ami azt jelenti hogy a hétvége négy napos lett.

Tegnap dolgozgattam úgy 11-ig, utána megebédeltünk és rávetem az asszonyt hogy tegyünk egy szép sétát a jó idöben. Igazi nyárias idö volt (mára nem érvényes) és kb 10 perces séta után benéztünk a Rune barátomhoz. Szegénykém épp most lábadozik a tüdögyulladásból (76 éves). Ott megittunk egy kis whiskeyt, késöbb átsétáltunk a Katrin báttyjához. Ott üldögéltünk a tüz mellett úgy hat óra körül mikor Katrin mondja hogy ugyan, menjek má el cigit venni. Semmi kedvem nem volt de mit tesz a jó gavallér?

Kölcsönkaptam Marinas szuper biciklijét. Megállapítottam hogy ennek a masinának 3 fékje van és a harmadik az a hagyományos kontra. Na, kontrás biciklem se vót már gyerekkorom óta, az is biztos.

Megvettem a cigit.

Jövök vissza jó nagy schwunggal. Padka. Kanyar. Meg a kontra.

Hát én úgy eltaknyoltam! De úgy! Asse tudtam hogy fiú vagyok vagy lány. Ott feküdtem egy darabig, mondom, ha meg kell halni akkor ne üssem meg magam mégegyszer azzal hogy össze is esek. A gyönyörü az esetben az, hogy a járókelök még csak meg se kérdezték hogy hogy érzem magam ott lenn a porban. Na jó, kikerültek, nem léptek rám.

Iszonyú fájdalmak közepette tántorogtam vissza. Akkor vettem észre hogy az új pólómat a bicikli kormánya szétszkította. Mégpedig úgy hogy a jobb mellbimbóm kikandikált, úgy néztem ki mint egy szoptatós anyuka.

Estére hazajöttünk. A házat elfoglalva találtuk. Ola meg Antonia, Jonas meg Malin, Erik a barátnöjével, Benjamin két barátjával, a két kutya meg mi... Ráadásul a Jonas épp akkor adta el a lakókocsiját. A vevök Malmöböl jöttek hogy megvegyenek egy romos lakókocsit... A pasi tökrészegen és állandóan dumált. A felesége egy thaiföldi asszony angolul karattyolt de mihelyt mondtam valamit svédül azonnal megértette. Ezeknek is volt egy kutyájuk. Na és a soför, a vevö húga, az egyetlen normális a csapatban, ki se mert szállni a kocsiból mert úgy restellte a dolgot. Hogy az a három kutya mit müvelt ott az alatt a másfél óra alatt míg az üzletet lebonyolították!

Végül is kellemes este volt. Késöbb kinn ültünk a kertben, tüzet raktunk és ott dumáltunk egész fél egyig. Katrin aranyos volt: Arra vigyázván hogy ugye a gyerekek ne igyanak túl sokat, ö töltöte magába a legtöbbet. Mikor aztán a tüz mellett átbaktatott (a töksötétben) a fiához, belelépett a tüzifás kosárba mindkét lábbal, és hasra esett. De úgy, hogy közös erövel alig tudtuk a lábait kivenni a kosárból. Atyaisten, mit röhögtünk.

Mindenestere ma reggel piszokul fáj minden porcikám – a dohányzás miatt.

A baj nem jár egyedül

2009-05-17T07:42:00.004+02:00

A pénteki nap az nem volt jó nap. Délután, mikor Katrin hazatért a vásárlásból, hívott a lányom, Júlia hogy nem vették fel a föiskolára. A hír persze pofonvágott, tudom mennyit dolgozott egy éven át, azt is tudom mennyire biztatták alulról is meg felülröl is – mindenki azt hitte hogy ha valakinek akkor neki menni fog. Hát nem. Jövöre újra próbálkozik, nem az a fajta aki csak úgy feladja (mint az apja).

Miközben a hírt fogadtam a telefonban, Katrin elém tolt egy pohár bort, amiböl késöbb három lett. Alighogy leteszem cseng a Katrin telefonja. "Benjamin elesett a skateboarddal, nem tud felállni, gyertek érte" mondta Bens barátja. Bor ide, bor oda, usgyi száguldottunk a helyszínre. Már többen ott voltak, egy kedves járókelö lefeküdt a földre hogy jobb támaszt adjon a gyereknek, mindenki látta hogy valami nem jól álla a bal vállában. Megpróbáltuk felállítani a fiút de a vér azonnal kiment a fejéböl, úgyhogy hívtam a mentöket. (Képek)

Este kilencre értünk haza a kórházból, kulccsonttörés – nem roszabb. Négy hétig kell kötéssel járnia.

Na, mondom, felhívom ésanyámat és elmesélem hogy az unoka csontja korán törik idén (tavaly junius elején a lábát törte el…). Kiderült hogy drága anyukám is mentözött aznap – bicikliröl leszállván kibicsaklotta bokája. Persze ö még elöször elment a fodrászhoz, hazajött, megcsinálta az ebédet, megebédeltek, és utána hívták a mentöket. No comments.

Micsoda hétvége

2009-05-11T07:57:00.002+02:00

Szombaton este Sára volt itt az új barátjával meg Julia Boråsból. Sára új barátjáról csak annyit hogy egy kellemes figura, jóképü és ez a legföbb erényeihez tartozik…

Júlia szegénykém nemigem beszélgethet senkivel az albérletében. Atyaisten menyit karattyolt. Pláne amikor egy kis bort magába töltött. Amikor egyszer elment a vécébe azt hitte mindenki hogy áramszünet van – olyan csend lett.

Külömben igen szorgalmas a kicsim. Bejutott a második fordulóra a felvételin. A Boråsi divattervezö föiskolára felvételizik. Meg a Stockholmira is (Bergmans) bár arra még nem kellett beadni a felvételianyagot. Nagyon izgulok miatta. Oly sokat dolgozik ezért az iskoláért hogy igazán megérdemli ha bekerül.

Szóval grilleztünk, iszogattunk, dumáltunk, nagyokat röhögtünk – ezzel telt az este.

Vasárnap folytattam a kert radikális átalakítását. Az én módszerem hogy mindent lehet használni aminek motorja van. Láncfürésszel átlakítottam három fát, egy ötvenézes tuját, egy ugyanolyan öreg törpefenyöt meg egy gigantikus organabokrot. Ezen kívül kivágtam még vagy két kisebb fát, aminek a neveit sem tudom és gözöm nincs hogy kerültek a kertembe. Azzal együtt hogy szombat reggel levágtam a füvet (sietni kellett hogy a fiam nehogy felébredjen mert akkor ö akarta volna vágni a füvet – most hirtelen olyan jó a füvet vágni), a kert egész jól néz ki, majd küldök képeket is, csak az a kurva lakókocsi legyen már eladva, mert annyira útban van.

Késöbb Jonas érkezett meg a barátnöjével. A kölcsönkapott kocsinkat szépen lemosva, kipucolva kaptuk vissza. Na ez valamelyest enyhiti a mérgemet amiért oda kellett adni.

Alighogy elmentek jött Ola és Antonia, és együtt végigszenvedtük az Australia-filmet.

Így leirva nem is tünik olyan soknak de higyjétek el hogy mozgalmas hétvége volt. Biztos kihagytam valamit.

Zistenit

2009-05-04T10:43:00.002+02:00

Írtam a minap hogy hétvégén alkoholbevétel lesz. Akkor még reménykedtem hogy túl sok nem kerül belém.

Csütörtök este vendégeink voltak. Két házaspár, az egyik a Katrin báthja és felesége, a másik pedig Benjamin barátjának a szülei, akikkel tavaly kalandos utazást tettünk Prágában és Magyarországon. Finom kaja volt, telejesen szénhidrátmentes (darálthusos-paj – nem tudom mi lehet a neve magyarul), piszok jó salátával, nyami, köszönet érte e Katrinnak. De a legroszabb az hogy 6 liter bor fogyott és egy üveg pezsgö. A pezsgöt azért bontottuk mert a testsúlyom végre a százhúsz alá kúszott. Na most a borok után mehet a fenébe az egész.

Pénteken a kórusvezetönk 50-éves szülinapján voltunk, bárzene, svédasztal és free-alcohol. Na ez is betette a kaput a súlycsökkenésemnek.

Szombaton pedig pool-partyn voltunk. Csak fürdés nem volt technikai okok miatt (nem kérdeztem rá miért, szerintem valaki menstruált) úgyhogy ott izzadtam a fürdögatyámmal a nadrág alatt. Kaja: grillezett bélszín salátával.

Összevetve a hétvégi energiabevételt, elmondhatom hogy – mivel a kajában biztos vaggyok hogy se sok se rosz nem volt – az alkohol hizlal.

2,5 kiló plusz! Zistenit. Most kezdhetem elölröl.

Új családtag

2009-04-30T09:55:00.001+02:00

Nem a kutya és nem az asszony. Amin ül.

Valborg

2009-04-30T08:59:00.005+02:00

A Valborg az svédül van, egy név is lehet meg egy régi szentnek a neve aki a középkorban a boszorkányság ellen küzdött. Vagy mi. Hogy az egész hogy függ össze azzal hogy ma este (Valborg napján) minden svéd (norvég, észt, finn, német és cseh) egy tüz körül fog állni és énekelni – de leginkább lerészegedni a sárgaföldig, azt nem tudni. Mi is ezt fogjuk tenni, legalábbis ami a tüzet illeti. A lerészegedés? Na jó nem ígérek semmit :-)

Tulajdonképen napok óta akarok írni egy más ügyböl kifolyólag. Egy féltudományos kutatást teszek ma közzé: a kamaszfiú és a házimacska összehasonlítása.

Hasonlóság: Mindkettö jön-megy független attól hogy te mit akarsz. Mindkettönek nyitni és csukni kell az ajtót. Te azt hiszed hogy a macska vagy a gyerek a tied, ök meg azt hiszik hogy te vagy az övéké. Mind a kettö szép – neked. Mindkettö nélkül üres lenne a ház. Mindkettö támad ha felbosszantod.

Különbség: A macska nem rondítja el az egész konyhát ha eszik egy kicsit. A macska nyávogása szép. A macska nem válogat az ebédnél. A macska alig kerül pénzbe. Ha a macska kimarad egy éjjel, nem izgat fel annyira. A macskának nincs benzinszaga. A macska nem használja el az összes borotvahabot. A macska akkor is szép ha alszik.

Mondom féltudományos, mert csak ennyire jutottam. Hogy miért éppen a macska és a kamaszfiú? Rajtam és a feleségemen kívül ezek az emlösök lakják még a házat.

Kellemes hétvégét mindenkinek.

Önalázás

2009-04-22T14:25:00.004+02:00

Lehet hogy nem jó a cím. Gondoltam hogy ideje beteni egy grafikont a súlycsökkenésemröl. Leginkább mert nem jut eszembe más (eltekintve a szexröl, de érdekes módon annak ellenére hogy ez mindenkit érdekelne senki nem akarna róla olvasni…) ;-)

Az alábbi grafikonból szépen kiolvasható hogy a hétvégi intravénás borbevételek lassítják a folyamatot.

Erröl jut eszembe. Van ám már magyarországon is egy követöje a mozgalmamnak (zsíradományozó). Attila Hajdúböszörményböl felajánlotta a felesleges zsírja nagy részét a Vörös Keresztnek. Az érdekes az ö felajánlásában hogy részben olcsóbb mint az enyém (biztos csak lopott kaján hizott), de a zsír 0,5%-a agyzsír...

Hogy ezt hogy csinálja? Kevesebet gondolkodik?

Családi vacsora

2009-04-20T14:59:00.005+02:00

Családi vacsora az Oláh-Lindholméknál. Sokszor elöforduló esemény. Leginkább akkor mikor van kaja.

Különben ránk se nyitják az ajtót.

Na jó, ez nem igaz. Remek gyerek mindegyik.

Közkívánatra

2009-04-19T07:00:00.003+02:00

Legyél te is zsíradományozó.

Tények. Az emberiség gazdagabbik fele egyre kövérebb. A túlsúlyosság az utóbbi ötven évben egy népbetegséggé vált. Körülbelül azóta mióta tudatosan próbálunk valamit tenni ellene. A táplálkozás tanácsok azt ajánlják hogy kevesebb zsírt és több szénhidrátot együnk. Mi követjük a tanácsot. Mégis, egyre kövérebbek leszünk. Pedig az igazság az hogy a zsírtól pont annyira leszünk "zsirosak" mint a zöldségektöl zöldek. Mi akkor a probléma és mi erre a megoldás.

A probléma. A szénhidrátok gyors energiát adnak a szervezetnek. Ezt legföképpen az agyunk hasznosítja igazán. Csak a szénhidrátok bevétele okozza az inzulin termelését a szervezetben. Az inzulin szerepe (ha jól tudom) hogy átalakítsa a szénhidrátokat cukorrá (ez megy a vérbe), energiává (ez mozgat minket), és zsírrá. Az inzulin egyben segíti a zsirok beépülését a szervezetbe és gátolja a beépült zsirok feldolgozását. A szénhidrátdús étrend állandóan magasan tartja az inzulint a szervezetben. Az állandóan magas inzulinnívó a szervezet ellenállóképességét csökkenti, a gyulladásokat elösegíti. Ha megnézed a mai étrendedet akkor azt kapod hogy kb 60-70%-a annak amit eszel szénhidrát. Az igazság az hogy az emberi szervezet nem erre van kitalálva. Mi ragadozók vagyunk és az étrendünket az oroszlánéval kell összehasonlítani mintsem a tehénével. Gondoljuk csak el hogy miért híznak a háziállataink (kutya, macska). Lehet hogy túl sok szénhidráttal tömjük öket?

A megoldás. Csökkenteni kell a szervezet inzulinigényét. Minél kevesebb inzulinra van szükség annál egészségesebbek és ellenállóbbak leszünk. Ezen kívül a már meglévö tárolt zsír (a háj a hasadon) lassan átalakul energiává és a szervezetben szép lassan beáll egy egyensúly. Majdnem mindegy mennyi az energiaértéke a kajának amit eszel – ha az nem növeli az inzulintermelést. Az inzulinmennyiséget csak a szénhidrátmennyiségel tudod szabályozni. Egy normális étrend nem kell hogy több szénhidrátot tartalmazzon mint kb 10% (genetikailag alkalmasak vagyunk a szénhidrátok feldolgozására de nem olyan mértékben mint amit fentebb említettem). A teljes szénhidrátmentes étrend nem javasolt (majdnem lehetetlen hiszen a zöldségek is tartalmazzák) mert ketózist okozhat.

Azt az energiát viszont amit ilyen módon nem kapunk meg pótolni kell – mégpedig zsírral. Gondolom most egy kicsit hányingered lett. Nem arra gondolok én hogy fehérszalonnát kell enni kenyér nélkül. Nagyon fontos hogy jó fajta zsírokat együnk. Magyarországon ez könnyebben megy mert még mindíg lehet kapni háztályi csirkét, tojást, húst (mangalica!) stb. Meg rengetek halat kell enni, zsiros halakat. Ugyanakkor fontos hogy elkerüljük az összes "light" terméket. És az olyanokat aminek a csomagolásán az "E-számok" annyit tesznek ki mint az újszövettség...

Te mit eszel Sanyikám? Reggelire tojást vagy sajtot, szalámit, túrót egy kis baconszalonnát. Csak annyirt hogy jóllakjam. Aztán nem eszek semmit egészen addig míg éhes nem leszek megint, és ha jó volt a reggeli akkor este hatig kibírom. Akkor sütünk egy kis húst (kb 400g személyenként) zsírban, vagy vajban. Készítünk hozzá egy kis szószt habarás nélkül csak tejszínnel vagy Crème fraîche-el. Fözünk egy kis broccolit vagy kelkáposztát hozzá. Vagy kelbimbót. Mindegy hogy milyen zöldség ha alacsony a szénhidráttartalma. Ettöl aztán én jóllakott vagyok reggelig. Ha napközben nassolni akarok valamit akkor egy kis mogyorót vagy sajtot kapok be. Esetleg egy kis szalámit.

És hogy megy a fogyózás? Mindenképpen alá kell húznom hogy ez nem fogyókúra hanem (ahogy én látom) átállás egy normális étrendre. Eddig 9 kilót fogytam ezzel a módszerrel – még éhes nem voltam. Feleségem -9 kilo. Nagyon fontos rámutatni hogy azóta nekem nincs bajom a beleimmel (krónikus hasmenésem volt), nem fájnak a térdeim, többet bírok mindenböl (!) sokkal jobb kedvem van és – sokkal szebb lettem… :-)

Ahogy én látom január 9-re én 99 kiló leszek – amikor is ideje lesz elmenni az újsághoz megint és bemutatni a csekket a 3000 koronáról amit a Vörös Keresztnek adtam…

Én a magyar

2009-04-18T08:54:00.005+02:00

Többen kérdezték hogy nem írok-e valamit magyarul is. Nem eddigg nem írtam. De talán mostantól fogva írok. Kicsit nehezeb mert a betük nem ugyanott vannak ahol az újjaim éppen lecsapnak, de megpróbálom.
Ok. Amit rólam most tudni kell: A Zsírátültetö

Január 9 én 129 kiló voltam. Elhatároztam hogy ezen változtatok, tehát leadok pár kilót. Mondjuk harmincat. Hogy a dolog érdekes is legyen minden kilóért leadok mondjuk 100 koronát a Vörös Keresztnek. Ezt én zsírátültetésnek nevezem (fettdonation.se). Hogy a dolog még izgalmasabb legyen, megírtam ezt a dolgot a svédnyelvü blogomon (olsa.se). El is küldtem az értesítést erröl – annak a 1435 emberkének akik épp akkor a cimjegyzékemben voltak*.
Másnap itt volt a sajtó. Harmadnap egészoldalas cikk az újságban. Na ettöl a perctöl kezdve nem lehetett hátrálni.

Most mi van? Eddig leadtam 9 kilót. Akárhova megyek mindenütt azzal kezdik: Na hogy megy? Drága feleségem, Katrin is csatlakozott, neki is jól halad a dolog.

Tudni akarja valaki hogy milyen módszert használunk? Jó. LCHF a neve a módszernek. LCHF=Low Carb, High Fat. Magyarul: alacsony szénhidrát- és magas zsírbevétel. Miért? Azért mert a szénhidrátok okozzák a legtöbb bajt a szervezetben. Erröl sokat lehetne csevegni. Ha valaki kíváncsi írok még az új tudományomról.

Amit még rólam tudni kell: Be lettem választva a VeddigeVision elnökének, tegnap meg felkértek hogy választassam magam az egyházi választásokon...

Hogy ennek mi lesz a vége?

* Nekem nincs ennyi barátom és a család se ilyen nagy. Mióta számítógéppel dolgozok, 1994 óta, minden címet megtartok akivel valaha is kapcsolatban voltam. Ezek munkatársak, alkalmi üzletfelek meg miegymás. Biztos örültek neki hogy fogyózni kezdek...

Min nya blogg

2008-10-24T09:00:00.001+02:00

Min nya blogg finns under: www.olsa.se

den andra mars, en söndag

2008-03-02T16:36:00.002+01:00

Jag vaknade att det regnade. Åt frukost, träffade Julia. Gick ut med hunden. Tog med G9:an i fall jag ser det där ljuset. Kom hem en timme senare utan att ha tagit fram den.
Jonas ringde. Jag skulle kolla om en utställning i Göteborg. Kom hem och letade genom internet. Hittade ingenting.
Blev sittandes framför datorn. Hittade ingenting som var intressant så fortsatte jag. Eva kom för att låna hunden. Det fick hon.
Det blev soligt väder. Strålande soligt. Men iskallt. Jag måste ut. Men varför? Jag måste ut. Varför!
Jag vann. Stannade inne. Tog ett dusch. Åt. Tog på mig hemmakläder.
Tittade ut genom förnstret. Strålande väder fortfarande. Men nu hände någonting med ljuset.
Det blev så där långa skuggor och vackra speglingar.
Nu! Nu, tänkte jag nu måste jag ut.
Bytte om i racrfart, tog med mig bara kameran, nyckeln, inget onödigt. Nu måste jag skynda mig! Ljuset är helt otroligt!
Väl ute försökte jag lugna mig, ställde in kameran på råformat, 100 ISO programautomatik...
Var sak jag börja?
Glas som glänser. Staketets skugga. Reflektioner på soptunnan. Nu är allt intressant.
Ta det lugnt, nu ska det betas av i lugn och ro.
Grannens urgamla hus. Huset mittemot och speglingar på fasaden. Huahh!
Stillheten mot fart. Bilar, hus, skuggor...
Varför stanade kameran?! Minneskortet fullt. Fan.
Hem och tömma fort, fort! Ser Monika och Johan, hinner inte stanna. Hem och tömma minneskortet, Nej, jag stannar inne i hallen och raderar massa skitbilder.
Svettet rinner på pannan, Jag övar in snabbt rörelserna på kameran. Jag hinner med att radera 127 bilder. Huhh. Ok. Börja från början. 127 bilder är mycket 3-4 rullar film. Haha.
Ut igen.

Solen har gått i moln.

Allt det vackra är borta. Allt.

Jag ÄR ETT FIASKO!

Välkommen till vår familj!

2008-02-17T13:13:00.001+01:00

Nya familjemedelmmen heter Canon EOS 40D med 17-85 EF-S IS och batterigrepp. Ett tungt pjäs. Andas kvalitet i alla sina detaljer.

Sara har flyttat förresten. Och tog lillkatten med sig. Alla tror att jag kommer inte att klara Saras flytt. De har fel. Jag tycker att det är skithäftigt att hon ska bo i sin lilla etta. Vet ni vad köpte jag henne som inflyttningspresent? Hammare, skruvmejsel, avbitartång, tummstock, slagborrmaskin och skruvdragare.

Den sista med blommigt motiv.

Det var allt för idag, nu måste jag jobba. Jag ska göra original till fiskeredskaps-förpackningar – på löpande band. Det är det tråkigaste delen i jobbet. Jag hoppas bara att mina uppdragsgivare inte läser det... :D

Dilemma

2008-02-02T14:13:00.001+01:00

Då är man här igen. Inför ett svårt beslut. G9:s begränsningar börjar visa sig redan. Jag måste gå vidare.
Frågan är om man ska satsa på 40D eller duger gott med en 450D.
Det är lika många fördelar och nackdelar på båda sidor. Det är bara att ge sig på att läsa alla tester.

Nehej

2008-01-29T20:59:00.001+01:00

Nu är jag så trött att jag vill bara gå och lägga mig.
Jag tänker hela tiden på följande: Hur mycket påverkas mina fingrar av att jag sitter och skriver på tangentbordet – så mycket som jag gör. Jag menar: en snickare har ju grova händer p g a sitt jobb.
Hur mycket påverkas mina ögon av allt stirrande in i datorskärmen?
Hur mycket påverkas min röv av allt sittande? Och alla mina organ ovanför den?
Tänk om jag hade blivit brottare i stället? (Det luktade så illa i träningslokalen när min mamma ville så gärna skriva in mig... jag valde cellon i stället...)
Gooonat.

Blanka MC och ruggiga verkstäder

2008-01-26T19:31:00.001+01:00

Jag har varit och tagit bilder på Staffans motorcykel. Han har jobbat ett antal månader på en gammal HD som nu glänser som ny, helt omarbetad av han – inte konstig att han är stolt. Och väntar på bättre väder.
Men. Vi skulle ta några arbetbilder som vi skickar till tidningen Big Twin som smakprov innan de riktiga bilderna tas. När vi ändå håller på kan vi väl hitta några lmpliga bakgrunder åt cyklen. Både han och jag kände på oss att en ruggig verkstadsmiljö hade det varit det bästa. Först kollade vi Åkeriets verkstad: helt ok, skitig och rostig och oljig fullt av svetsloppor.
Men sen ska vi över till Betongfabriken... Där hittade vi riktigt dirty miljöer ska ni tro. Rena 70-tal – i Polen. Jag bara längtar tillbaka när jag kan ta några bilder med stativ och allt. Jag ska se om jag kan bifoga några bilder för att ilustrera känslan. Huh.

Back in bussiness!

2008-01-19T11:30:00.001+01:00

Blogger widgeten är tillbaka och då är det bloggaren Sandor också tillbaka. Kort och gott: Köket är färdigt, jag ska lägga upp bilder när jag hinner. Det händer mycket just nu, framförallt arbete... Jag lovar: jag ska aldrig mer klaga över att jag har för lite jobb.
Det är Lördag och jag har en deadline som tickar, så adjö och på återseende (återläsande).

IWIW barátaim!

2007-07-04T14:23:00.000+02:00

Már több hete nem tudok üzenetet küldeni az iwiwröl! Senki ne essen kétségbe, jól vagyok. Ha valami fontos dolog van akkor írjatok a rendes címemre: sandor@olsa.se

kök:

2007-04-18T14:48:00.000+02:00

1.) rum för matlagning, matlagningsutrymme, pentry, kokvrå, kokrum, kabyss; kokkonst, matlagning, mat
2.) enklare kokanordning, kokanordning, primuskök, fotogenkök, kokapparat, matlagningsapparat

Femte vecka utan kök. I går fick jag alla elektriska ledningar på plats. Idag kan jag börja lägga på gips – men nu är pengarna slut. Vi får vänta.

Under tiden växer vårt provisoriska kök. I början hade vi bara i vardagsrummet, nu ser jag spår efter matplatser och matlagningsplatser överallt.

På toaletten också.

Hallå?!

2006-12-20T12:12:00.000+01:00

"Varför är det ingen som har sagt att det är jul om några dagar?!" Orden är faktiskt Olas, inte mina, men det kunde ju ha varit vem som helst. I år har verkligen varit lömskt det här med julen. Det är liksom smygit sig på oss sakta och elakt. När jag tittar i almanackan så ser jag att julen har t o m kamuflerat sig som en vanlig helg! Infaller på en söndag!
Just det. Ska vi sitta framför teven, titta på Parlamentet och käka apelsiner?!
Nehej du. Vi har faktiskt förberett oss lite... Köpt lite julklappar, julskinka, köttbullar... Vi är inte så lättlurade minnsann!
Goojuul!

Om idag

2006-12-05T09:32:00.000+01:00

Idag är det 5 december 2006 ek. Temperaturen i Havana 27°C. I Budapest 11°C.

I Veddige 8°C och regnar.

Och bara regnar.

Babels torn

2006-11-30T06:46:00.000+01:00

Hm. En god vän till mig sa en gång att för honom är det mycket lättare att skriva sina låttexter på engelska än på svenska. Samma resonemang har jag kunnat höra på tv när en och annan popsångerska uttalar sig om att det är svårt att uttrycka sig på sitt modersmål.
Jag själv, hade jag skrivit en bok om mitt liv hade jag skrivit den på svenska.
Hur hänger då allt detta ihop?
Det handlar om det lärda språkets beredskap i förhållande till modersmålets. Naturligtvis är det så att jag kan mindre svenska än ungerska, och min vän kan lite sämre engelska än svenska. Man skapar lätt en övertro på det lärda språket och saknar det känslomässiga, intima förhållandet som man har med sitt modersmål.
Jag läste igår lite om interlingua, ett konstgjort språk för europeisk användning. Språkets rötter finns i latin. Det finns idag motioner om att språket ska användas som ett gemensamt, officielt EU språk.
Hm. Vad ska då svenskar med sin "goda" engelska göra? Vad ska hela det anglosaxiska kulturen säga? Ska de sätta sig i skolbänken för att lära sig ett nytt språk? För några hårdnackade fransmäns skull? Och tyskars och spanjorers och alla dessa italienares skull?
Hm.

Konstnär?

2006-11-29T07:53:00.000+01:00

Jag läste en artikel om Joshua Davis i Capdesign. Efter den läsningen förefaller all försök att göra kreativa saker meningslös. Han är en konstnär, och det finns få som kan mäta sig med honom. Men "vi" andra kreatörer delar ändå samma medier, vi trycks i tryckerier på papper, vi använder samma binära joxar på internet som Joshua och de andra riktiga.
Vad finns det för mening med att göra halvbra saker när det finns folk som kan göra det riktigt bra? Varför kämpar vi? För att vi är billigare? Varför kan vi inte göra saker och ting som de stora?
Jag kommer aldrig att bli konstnär. Det är säkert. I alla fall inte med mina egna mått mätt...

Satans regn

2006-11-21T11:20:00.000+01:00

Allvarligt talat: Jag blir så fruktansvärt less på regn. All min kreativitet spolas ner. Och försvinner någonstans mellan grussprickorna. Tänk om den blandas med dricksvattnet. Då kan vem som helst dricka min kreativitet som källvatten! Jösses vilken tanke.
Apropå regn: för er som läser min blogg och går förbi vårt hus också ibland: jag gillar inte heller det sketna lövgeggan på trottoaren. Jag ska städa upp. Men jag behöver tid. Tid med solsken. Tid med energi. Och en bra sopkvast.
Sen ska jag städa. Tjaba. Nu är det faktureringsdags!

Besviken

2006-11-17T13:53:00.000+01:00

Trots allt. Efter två veckor kan man inte vänta något positivt svar. Men jag ställer mig frågan: På vilka punkter motsvarade jag inte kraven?! Det har jag väl rätt att få veta. Mina gissningar i fallande ordning (översta är mest troligt):
För tjock
För gammal
För tråkig
Talar med brytning
Inte svensk
Luktar illa...
Om något av de stämmer så förstår jag inte hur får jag alla de andra uppdragen. OK. Vi går vidare. De söker illustratörer till en bokförlag. Vad tycker ni? Ska jag söka?

De har fortfarande inte ringt

2006-11-07T09:23:00.000+01:00

Det är kanske det värsta. Att vänta. Men jag väntar.
En Airport Express la av igen. Precis en månad efter att garantin har gått ut. Hur gör de?
Jag är klar med HJ:s hemsida. Jag menar det är små ändringar som återstår, mest lite textero och lite filande på befintliga texter. Jag har lagt upp analys-strängarna och spårat första besökaren.
Jag älskar Google.

Nystart

2006-08-31T17:32:00.000+02:00

I hela mitt liv trodde jag att året börjar den första januari. Det var det man hörde från sina föräldrar (de firade så att det var knappt att man kände igen de), det sa det på tv (!), och så har man gett alla dessa dumma nyårslöften. Det är väl klart att de inte funkar. För att det är fel dag!
Är jag ensam om att första januari kändes aldrig som en omstart? Ja, det är sant att man ska komma ihåg att skriva årtalet rätt. Men annars är allt samma som året innan – fast nu med en rejäl baksmälla.
Nej. Jag kom på att krafterna ska koncentreras NU! Det är 1 september som är början på allt. Det är då man är laddad med solenergi för att klara den kommande mörka årstiden. Det är då skolan börjar. Det är då nya arbetskamrater och skolkompisar dyker upp. Det är då man är just hemkommen från semestern och känner sig vilse... som fan!
Eller hur?

Här ska städas

2006-08-29T10:58:00.000+02:00

Nu ska det här städas. Det ska dammsugas, torkas av, ställas i ordning, skakas av, ordnas om, putsas väck, sköljas ur, gömmas undan och kastas ut. Allt till hög musik, kanske någon 70-tals blues från Polen. Det ska nog passa.
Jag har inte städat här sen september förra året. Jag trivs genast bättre om jag får gjort det. Nya jobben trivs också bättre...
De har ringt från ett stort företag här i Veddige. Nu ska jag bli millionär...

Måndag

2006-08-28T09:10:00.000+02:00

Jag ska ringa till Hemköp och Eson Pac. Jag ska sälja reklamplats på Ishallen för de. Jag borde kanske passa på och söka jobb på Eson Pac. Jag vet älskling att du blir inte glad för det. Jag ska ringa till HN också. Måste få veta om de behöver en sånt som jag.
Jag ska dessutom skaffa en familj med rykigt hår för en reklambild. Det ska vara solsken så det kan vänta. Och jah ska låta bli att tjata på Karlsson. Det är förnedrande. Eller, borde jag tjata mer? Sist när jag var där och bara hälsade på, fick jag ett jobb. Benny sa att han skulle just ringa mig. Vem vet, han kanske aldrig hade ringt om jag inte dyker upp.
Det är svårt det är. Jag är lite trött på att sälja mig själv. Framförallt när jag ser mig i spegeln varje dag, och jag vet att inte ens jag skulle vilja ha mig.

Söndag, kl 12:54

2006-08-27T13:02:00.000+02:00

Fyra ungdomar samlas i köket för att äta frukost: Jonas, går med försiktiga steg för att huvudet inte ska hamna i oönskad vinkel, Julia, utsövd som vanligt, pigg som en lärka, pratar hela tiden, hennes pojkvän, Peter, man vet inte om han är trött eller inte: han går alltid långsamt med ett leende. Och Sara. Just nu plockar ut diskmaskinen och det är inte rådigt att vara i vägen för henne...
Jag önskar att den här söndagen skulle vara längre än andra dagar.

allt är inte guld

2006-08-27T12:35:00.000+02:00

Vaknade med rejäl huvudvärk. Besvarade en lång och filosofisk brev till en gammal kompis. Under tiden fick jag reda på att jag är inte utbränd: jag är fastbränd.
Chattade med en annan gammal väns fru... Han är cancersjuk, går med dropp hela dagen, kan inte prata eller ens lämna lägenheten. Men han är lycklig: dottern befinner sig i Singapore. Hon ska bli omslagsflicka på T3 Magasin nästa månad. Goda chanser att kunna försörja sina föräldrar i gamla dar?

Klicka på rubriken för att se flickan på omslaget.

Sköna saker

2006-08-25T07:35:00.000+02:00

Hja, ibland stöter man på sköna saker. Som den här filmen gjord av en fotograf – som har tid över att leka med ljus. Titta och njut:
http://tochka.jp/pikapika/2006/08/the_past_of_pikapika.html
Kolla på den här filmen också:
http://www.dailymotion.com/video/xa3ud_limage-parfaite

Första skoldagen

2006-08-22T12:36:00.000+02:00

Benjamin hade första skoldag idag. Vid frukostbordet sa han plötsligt: "Oj, vad det pirrar i magen. Var det pirrigt för dig, mamma första dagen på jobbet igår?". Han väntar inte svar på liknande frågor. Och vi bara ler.
Innan han lämnar huset letar han efter sina glasögon, plånbok och basker. Mellan varje hittad sak säger han hejdå, och så kommer han plötsligt på att det fattas något. Pappa får sätta på baskern, det ska vara på Che Guevaras vis. Jag kramar om honom och kommer på att jag är avundsjuk på alla som ska umgås med honom idag.

Just hemkommen…

2006-08-21T09:55:00.000+02:00

Vi trodde att vi upplevde helvetet i lördags när vi drog vår blytunga resväska genom en stekhet Budapest. I hopp om att spara lite pengar skippade vi taxin tog vi istället kollektivt ut till flygplatsen. Resan gick jättebra, till och med den patetiska applåden ljöd genom hela planet när vi landade. Väl inne i Sturup flygplats ändrades dock läget. Vi stängdes in i en stekhet glaskorridor i ca 5 minuter. Hördes hur paniken växte hos vissa, barn och vuxna lika mycket. Plötsligt dyker upp en man med den rätta utrustningen för att öppna dörren. Han bad om ursäkt och förklarade med att de hade två plan att ta emot samtidigt. Han försvann lika fort och vi stängdes in i en ny korridor! Här stod vi i en kvart. Då kom plötsligt samma man igen på en sparkcykel, öppnade dörren med en fjärrkontroll och försvann så snabbt att vi hann inte ens ropa efter honom. Nu tågade vi genom en helt utdöd flygplats! Ingen personal, inte en själ så långt vi kunde se. Sista överaskningen kom när vi skulle hämta våra väskor. Alla våra bagage låg i ett stort berg utanför luckan för bagagetransportbandet. Och inte en människa att fråga. Det var kusligt.
Igår satt vi hemma framför TV-n sörplande lite ungersk brännvin och halvsovande framför två hyrfilmer. Meningsfull dag.
Idag läser jag att helvetet i Ungern var bara början. Mitt i nationaldagsfirandet kom tidernas värsta storm med ödeläggande av allt... Kolla mer bilder här: http://index.hu/gal/?dir=0608/belfold/vihar1/

Då var det dags

2006-08-08T07:55:00.000+02:00

Mobilen laddas med nyinköpt musik, skjortan och linnebyxan ligger snart nystrukna i botten av resväskan. I morgon åker vi. Blandade känslor: synd att inte några andra barn åker med (vi hade gärna sett storkillarna och stortjejerna med), synd att vi inte har mer p e n g a r (hatar ordet!) att semestra med och synd att vi inte kan åka ner till flygplatsen med egen bil. Förbaskade bilskrälle har svikit igen. Växellåda för 18.000:- har pajat. Fråga inte mer...
Vad gäller vistelsen i Ungern, väntas en fet fest på lördag kväll som vi ska stå för, en åttondel i alla fall. Jag kommer inte tillåta någon att ta extra portion mat... Mor och far har bjudit in sådär 50 personer, men ingen vet hur många som tänker komma. Smart.
Benjamin, den söta killen. Har redan deklarerat att han vill tvätta sina kläder hos farmor: hennes tvättmedel luktar så gott. Han skulle nog inte tveka att flytta till Ungern.
OK. Vi hörs sen. Nu måste jag jobba.

Här börjar allvaret

2006-08-03T15:36:00.000+02:00

OK, nu sätter jag igång. Det händer bara för mycket för att vara tyst. (Herregud nu ringer hon igen) OK. Nu får jag sätta fart på mig och börja jobba. Jag återkommer så fort jag är ledig!
Tjaba.