Járj a nyomomban

Sandor O. on Dipity.

Julia lányom elköltözött – megint

Megint itthagyott minket a kis szaros. Most egy bentlakásos föiskolára jár, egyelöre egy évet. Aztán majd meglátja hogy folytatja-e.

Én segítettem a költözködésben. Rögtönöztem egy kis filmet is erröl:

Kellett nekem morogni

Május óta morgok hogy kevés, vagy nincs munka. Aztán megtört a jég.

Már mikor a rövid nyaralásunkra készültünk (kb tiz percig) megcsörrent a telefon. Egy régi kuncsaft akart új dógokat, megegyeztünk hogy Böszörmény után ö következik. Mondtam is asszonynak hogy legalább a dizelköltség meglesz.

Nna annál sokkal több meló lett belöle. Elmehettem volna Afrikába. Nem is baj mert rengetek lyukat kell a pénzzel betömni – a számlákra gondolok.

Böszörményben a telefonomat kikapcsolva tartottam egész idö alatt. Kivéve öt percet amikor is valakinek a címe miatt be kellett kapcsoljam. Na akkor meg is csörrent. Kaptam egy megrendelést egy könyvre, úgyhogy az Alföldi Nyomdában most örülnek biztos.

Aztán jött egy e-mail hogy baj van a veddige honlappal, nem müködik az Internet Explorer 6-on. Sokan most mély levegöt vesznek, tudom. Ilyen a mi életünk. Három lépés elöre kettö hátra. Lényeg az hogy mérgemben teljesen átdolgoztam. Találtam egy templétet amit addig csürtem csavartam míg olyan lett amilyennek akartam. Persze a probléma megmaradt, de már azóta azt is megoldottam.

Mit akarok ezzel mondani: Látta ezt a honlapot egy IT-felelös egy nagy-nagy cégnél. Igazgató felhívott, menjek egy tárgyalásra. Meg kellene tervezni a honlapjukat. Nálam jobbat nem találnak. És még alkudni akart az árból... A kis csacsi.

Tegnap tetözött a dolog. Egy régi ismerös akinek jóval nagyobb cégje van mint az enyém felhívott hogy a srác aki a honlapokkal szokott bibelödni nála megbetegedett. Gyógyíthatatlan.

Hálisten. Mármint nem neki hanem nekem, aki majd a munkáját folytatja..

Az én bajom csak az hogy mikor pénz áll a házhoz azonnal költekezek. Most is igy van ez. Ne mondjátok meg Benjaminnak de egy ilyent rendelek neki a jövö héten. Nem érdemli meg de hátha majd ettöl kedves lesz...

Na puszi mindenkinek.

Hajdúböszörmény 2009 Július

20-án hétfön reggeli után ledöltem egy kicsit és az egyik magyar rádiócsatornát hallgattam. És borzasztóan ott akartam lenni. Felpenderültem és mondom a Katrinnak nem-e ruccannánk le Magyarországra egy hétre. "Meg vagy te bolondulva" mondta elöször. Egy óra múlva pakoltunk.

Benjamin nem is volt otthon. Felhívtuk, jön-e velünk. Na többet se kellett biztatni a srácot. Ki vigyáz a kutyára? Macskára? Mentek a telefonok miközben Katrin vasalt, pakolt. Én lesütöttem a husokat a hütöböl utravalónak. Megföztem az összes tojást. Csináltam fasirozottat. Hol van a hütötáska? Kocsi rendben? Most volt szervizben.

Délután kettökor a kocsiból hívtam fel Aput hogy jövünk. Hurrá!

Számításaim szerint három tank dizel elég kell hogy legyen az útra. Az összesen 80 liter. Plusz a komp meg a híd az még 25 ezer forint. Drágább nem lehet mert több pénzünk nincs is. Majd pénteken jön a zsozsó akkor lehet élni egy kicsit. Puhán nyomtam a gázt hogy a kocsi még takarékosabb legyen.

50 kilóméterre Pozsonytól kigyulladt a töltésjelzö.

Hat órával késöbb folytathattuk az utunkat, ami közben történt azt túl hosszu lenne itt leírni. Nem is érdekes. Kocsi meg lett javítva mi meg még aznap éjfélre (kedd) Hajdúböszörményben voltunk, mostmár teljesen pénz nélkül.

Anyu, Apu, mégegyszer mindent nagyon köszönünk. Lehet hogy tényleg meg vagyok bolondulva, de ez volt az egyik legkellemesebb hetünk böszörményben.