Most jut eszembe

Sose tartottam magam jó fotósnak. Engem a technika jobban érdekel mint a "fényképmüvészet". De mivel többet fotózok azoknál akik sose fotóznak, elöfordul hogy sikerül néhány képet csinálnom amivel még én is meg vagyok elégedve. Magam se tudom miért jók, csak úgy tetszenek. Na ezért nyitok most egy tárlatot. Ide felteszek néhány képet amiket szeretek. Nézegessétek néha, szöveg nemigen lesz, kommentálni nemigen lehet, azért írjatok ha a fején találom a szeget…

A fényképek nincsenek retuschálva, megvágva, csak a görbéket buzeráltam kicsit hogy nekem jobban tetsszen.

Itt találjátok a tárlatot: http://foto.olsa.se

Koppenhága

Hétfön Koppenhágában voltunk. Katrin növérének az unokáját vittük le, ott lakik az apja. Szomorú történet, az egész arról szól hogy nevezett gyermeknek az anyukája, egy 35 éves nö (tehát a Katrin növérének a lánya), már egy ideje alkoholizmusban szenved (!). Miután sikerrel rábeszéltük hogy vegyen részt egy bentlakásos elvonókúrán (másodszor!), most a család segít ahol tud hogy a gyermeknek (10 éves fiú) ne legyen több érezhetö baja a dologból. Itt lakott nálunk egy hétig, most az apjánál van utána majd a nagyanyjánál lesz. Majd le kell ülni és megbeszélni hova fog a srác költözni mert ez így egy kicsit nehéz neki is.

Lényeg az hogy lekocsiztunk Koppenhágába, mi ketten meg a gyerek és a mi drága gyöngyünk, Benjamin. "Drága gyöngyünk" olyan mérges volt egész úton hogy alig mertük a szánkat kinyitni. Tizhat éves. Tesztoszteronbomba.

Egész úton zuhogott az esö, majd mikor már dán területen voltunk, mintha elvágták volna, gyönyörü napos, meleg idö lett. Szar dolog volt a srácot otthagyni, érezni lehetett hogy az apukának (angol) és az ö feleségének (dán) csak púp a hátán. Vegyes érzelmekkel hagytuk tehát ott öket, de utána leültünk egy pizzeriában és ettünk egy egy pizzát. Ez azért érdekes mert én pizzát (kenyérféléket egyáltalán) már nem ettem több mint fél éve. Fiam veszekedet is emiatt velem egy darabig. Utána bementünk a városba és nyakunkba vettük a Strøgetet. Azoknak akik még nem voltak ebben a szép városban, elmondanám hogy nem is olyan szép (piszkos meg rendetlen lett a belváros az uttóbbi években) és a Strøget [sztrööget] az egy sétálóutca a központban, tele üzletekkel. Persze minden méregdrága. Röhej volt bekukkantani keresztutcákba: tök üresek voltak, ezzel szemben a Strøgeten valóságal hömpölygött a nép. Leültünk egy kávéház teraszán és néztük az embereket, nevetünk az utcai komikusokon, meg hallagattuk az utcazenét...

Ez utóbbit lehet látni ezen a címen: http://www.olsa.se/bildgalleri/ Sajnos csak egy fekete-fehér tekercs volt a kamerámban. :-) A hangfelvételt is a telefonommal csináltam.

Fest, fest, fest...

Fest = buli (ünnep). És mostanában csak buli van. Drága nejem aki megérkezett csütörtökön, pénteken el is húzott céges buliba. Egyedül maradtam – volna – ha nem hív föl egy jóbarát: Johan "ugyan jöjjek már át kis borocskára".

Baromi érdekes hogy csak húsz évvel ezelött ebben az országban az emberek nem ittak bort. Úgy ahogy mondom. Csak sört meg groggot (üditövel kevert vodka) meg vodkát. Akkoriban a borválaszték kizárólag drága nemes borokból állt 60 korona üvegje, meg drágább.

Na  mindegy, ez is megváltozott. Európaiabbak lettünk. Olyannyira hogy a korábban sört vedelö svéd most doboz számra hordja haza az olcsó borokat. Több tucat féle dobozos (3 literes) bort lehet már kapni, és ezt a jóemberek úgy fogják fel hogy egy hétvégi adag egy családnak. Mi már kettönél tartunk... Ráadásul már vannak jó, finom borok 128 kr-tól felfelé. 3 liter.

Naszóval odakerültem a Johanhoz meg a szép feleségéhez, megoldottuk a világ összes problémáját, meg kiüritettünk egy bag-in-box-ot.

Másnap persze fejfájással ébredtem, nejem is aki valamikor éjjel mellém került, úgyhogy rövid tétovázás után a strandnak vettük az irányt. Kánikula, a viz höfoka 24,5 fok! Utána bevásároltunk mert estére meghívtam Johant és Mónicát egy igazi magyaros pörköltre. A kert legvégében csináltam egy tüzrakóhelyet de még alig használtuk. Mondja is Monica hogy milyen szép ez a hely, ö még sose volt itt. Mondom én se nagyon... A pörkölt kiváló lett, föztünk hozzá krumplit meg csináltunk uborkasalaátát. Amúgy magyarosa mindet. Nagyon ízlett nekik, megint kiürült két BIB (bag-in-box).

Másnap, vasárnap usgyi tengerre megint. Mire oda kerültünk be is feketedett az ég, de mivel még mindíg meleg volt maradtunk az elsö csepp esöig. Este meg egy elöadáson voltunk. Jesper Odenberg egy CP-sérült embernek volt egy elöadása "beszélt" és "énekelt", sokat nevettünk.

Na, hadd jöjjön itt néhány fotó a pörköltös estéröl.

Gulaschparty

Zajlik az élet

Na itt is régen voltam.

Idörendi sorrendben a következök történtek a közelmúltban.
1. Megjöttek a könyvek. Aki nem tudná milyen könyvek annak elmondanám hogy egy idös barátom megbízott hogy adjam ki egy irományát. Tulajdonképpen helytörténeti mü ez, az öreg (Bo Emanuelsson) kb 5 évet dolgozott rajta. Maga a könyv formába öntése az nekem kb fél évbe telt, de ez nem az én hibám volt. Mindegy, a könyvet az Alföldi Nyomda nyomtatta, az elsö munkahelyem Magyarországon. 10 pontot kapnak a tiz lehetségesböl, kiváló munkát végeztek, és gyorsan. Itt lehet a könyvet megtekinteni.

2. Kitört a kánikula. Mondjuk ebben semmi részem nincs de azért én is levettem a ruháim azóta.

3. A hétvégén Stockholmban voltunk. Katrin munkahelyének van egy lakása Stockholm belvérosában amit aprópénzért szivesen kikölcsönöznek. Na ezt használtuk ki és Csabát meg Beát meghíva így négyesben voltunk ott. Elsö nap Stockholm kocsmai életét próbáltuk feltérképezni de nem jut eszembe hogy sikerült-e. Második nap a Gröna Lundban voltunk, ami egy vidámpark. Ott meg részt vettünk a Sommarkrysset nevü szórakoztató müsor élö közvetítésén.

A képen éppen a fiammal beszélek. Itt lehet megnézni az egész müsort.
Katrin Stockholmban maradt mert a cége ottani fiókjának kellett dolgoznia egy hetet. Mi hazajöttünk már hétfön. Az összes kép Stockholmból itt. Bevallom férfiasan hogy az élet egy kinszenvedés az asszony nélkül.

3. Végre egyszer felhívott Juci hogy ugyan menjünk már le a tengerpartra fürdözni egyet.

Kánikula van, 30 fok ami errefelé ritkaság. A tenger kábé húsz fokos. Tehát húgymeleg.

4. Tegnap hazajött végre Katrin. Vettem oldalast azt grilleztük meg vagy három liter bort remekül megittunk. Na az látszik is a súlyomon ma. Úgy este tíz óra körül jöttünk rá arra a hatalmas gondolatra hogy menjünk fürödni. Na, tengerre magyar. Így öten, Katrin, Juci, Benjamin, Malin (Jonas csaja, ö vezetett) és én, lementünk megint a tengerre és éjfélig fürödtünk. Nagyon sajnálom hogy nem vittem kamerát. Ilyenkor itt kb fél tizenkettökor megy le a nap, de még utána is elég világos van...